3. fejezet

Hi, darlings!
Elnézést szeretnék kérni a csúszásért, de az elmúlt heteim bonyolultabbak voltak, mint azt vártam.. A legutóbbi fejezet óta ismét megugrott a feliratkozók száma, aminek hihetetlenül örülök! Lassan ötvenen leszünk! Just wow!
Oh, és még azért is szeretnék elnézést kérni, hogy nem lett hosszú a rész..! Viszont szeretném, ha megint sokan komiznátok és kifejtenétek a véleményeiteket, mert ez nekem fontos lenne! :)
Btw tegnap a szüneteltetés befejeződött a Shadow. című blogomnál, szóval aki még nem olvasta volna az új fejezetet, az ne hagyja ki! c;
Nos, akkor jó olvasást és kommentelést! xx

Bookworm. - 3. fejezet

A délelőtt hamar elrepült az LFK-nál. A jótékonykodás mindenképp jó fényt vetett a srácokra. Kora délután valami tárgyaláson voltak, ahová én nem mehettem el. Jobb is. Nem akarom hallgatni, hogy milyen idétlen dolgokat találnak ki csak azért, hogy a naiv rajongókból kiszedjék a pénzt...
Este viszont úgy döntöttek, hogy elmennek hárman kikapcsolódni. Liam, Niall és Mr. DöglesztőGödröcskésMosoly. A többiek a barátnőikkel töltik az éjszakát. Jó tudni, hogy vannak még normális kapcsolatok, ahol nem csalják meg egymást.
Nos, Niallel egész jól összebarátkoztam. A mai nap folyamán és a tegnapin. Ötőjük közül ő a legszimpatikusabb és azt hiszem az érzés kölcsönös. Kár, hogy a szőke, kék szemű herceg nem az ideálom.. Szóval a szöszi meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk ma este. Tökéletes alkalom! Bódult állapotban még a legcsendesebb ember is csiripelni kezd...

A szórakozóhely szerűségben már forrónak éreztem a levegőt. Az ital borzasztó hatással van rám; nagyon jól tudom, de most ezt az áldozatot is meghozom. Körülöttem az emberek kezdtek elmosódni, és kicsit szédültem. De egy magas alakot továbbra is akadály mentesen, kristály tisztán vizsgáltam a távolból. Amire számítottam. Egy csinos szőkés barna hajú, karcsú alakkal megáldott vadidegen nő vonaglott Harry közelében. Egymás fülébe suttogtak és idétlenül vigyorogtak. Sajnálom Taylort. Néhány percig tartott a nyilvánvaló flörtölés, majd Harry kézen ragadta a húsz év körüli lányt és a kijárat felé viharzottak. Minden erőm összeszedtem, s próbáltam elvánszorogni a széles üveg ajtóig, ami a kijáratot jelentette. Egy ostoba gondolat és a túlzott alkohol mennyiség vezérelt arra, hogy megállítsam a gödröcskés adoniszt. Te jó ég, mit művelek? A szívem mélyén átérzem Taylor bizalmatlanságát, akármennyire is ellenzem a kapcsolatukat. Kóválygó gondolatokkal sasszéztam a ominózus ajtóig, s megtorpantam előtte, akadályozva a ki- és bejárkálást.

- Tünés az útból, Miss Way – Harry bosszúsan ragadta meg a felkarom, utat követelve.

- És mi van a barátnőddel? Ő kicsit sem számít? – próbáltam túl harsogni a hangos zsivajt, amit az emberek és a bömbölő zene okozott.

Közömbösen megvonta a vállát és lepillantott a jobb oldalánál ácsorgó agyon sminkelt barbie baba hasonmásra. Istenem, ilyen lassú felfogású csajt.. Egy percen át folyamatosan szugeráltam, mire vette a lapot és eloldalgott. Büszke voltam magamra, amiért sikerült megállítanom az újabb hűtlenségi kísérletet. Épp vissza akartam indulni a táskámért, amikor a csuklómat kezdték szorongatni. Harry dühös és fenyegető tekintete áthasított az én ijedt pillantásaimon.
O-ó, Jillian! – szólalt fel a tudatalattim.
A szám O alakot formázva nyílt ki, s remegve álltam Harry magas alakjának takarásában. Oké, ez most tényleg félelmetes!

- Ez fáj – motyogtam feleslegesen.

- Gyerünk, Miss Way! Most nincs kedved tudálékoskodni? – rémisztő, de egyben szexi mosolyra húzódtak ajkai.

Némán cövekeltem a szorításában és képtelen voltam élet jelet adni. Mintha lefagytam volna. Nos, talán ezt a hatást váltja ki a többi nőből is.

- Szívesen tudálékoskodnék, miután átléptük a küszöböt – motyogtam magabiztosan.

Felkaptam a táskám, a pántját átdobtam a fejem fölött, majd a kijárathoz igyekeztem. Tudtam, hogy Harry követ, de úgy tettem, mintha nem érdekelne. Gyors lépteim egészen az utcáig vezettek, s csak akkor álltam meg, amikor már biztosan meg volt a tíz méteres távolság a szórakozóhelytől.

- Hallgatlak – mély, megfélemlítő hangon szólt.

A tudatalattim és én némán meredtünk magunk elé, és egyikőnk sem tudott megszólalni. Most várom a ˝nincs hozzám semmi közöd˝ dumát Harrytől. Biztos, hogy ezt gondolja. Végülis talán egy kicsit jobban beleavatkoztam, mint kellett volna. De Taylor.. Ő mit sem sejtve dolgozik Amerikában, míg az állítólagos pasija mindent csinál, csak nem vele törődik.

- Most visszaviszlek a hotelbe, de az úton nem akarom hallani az okoskodásod. Az estémet már úgy is elszúrtad ─ hadarta bosszúsan.

Attól nem kell félni, hogy hozzászólok. Képzeletbeli cipzárt húztam a számra, és némán belesüppedtem a fekete bőr ülésbe. Még a kocsijáról is lerí, hogy fennhéjázós..

*

Dühösen, duzzogva vonultunk a hotel folyosóján keresztül. Mint két sértett óvodás. Körülbelül ehhez tudnám hasonlítania  viselkedésünket. Kérdő tekintetemmel mélyedtem el Harry zöld szemeiben. A 145-ös szoba ajtaja előtt álltunk, ergo az én lakosztályomnál. Jesszus, most mit akar?!

- Umm, te nem mész fel? ─ elcsukló hangon morogtam.

- Megvárom, míg száz százalékosan beérsz a helyedre.

Oh, szóval a ˝helyemre˝? Azt hiszem még mindig ember vagyok, nem pedig egy kutya. Milyen szívesen elkezdtem volna kötekedni.. De nem tehetem! Már így is túlságosan is sok mindenbe ütöttem bele az orrom. Most inkább visszavonulok egy időre és szó nélkül neki látok a második fejezet begépeléséhez.

- Remélem nem fogsz jól aludni, Miss Way ─ gorombán bezárta mögöttem az ajtót.

Hát, azt hiszem ő kimaradt a sorból amikor Isten a kedvességet osztotta. De semmi gond! Épp úgy unszimpatizálok vele, ahogy ő velem. Ha harc, hát legyen harc! Már tűkön ülve várom Swift kisasszony visszatérését. Nem fogom egy részlet kihagyásával sem kímélni. Tudja csak meg, hogy a dögös barátja tulajdonképp mennyire semmibe nézi.
Dögös? És még te mondod, hogy unszimpatizálsz vele?! ─ az idegölő tudatalattim nyaggatott.
Megvontam a vállam és figyelmen kívül hagytam a tudatalattim szemétségeit. Attól még, hogy valaki dögös, simán lehet bunkó. Sőt!
De kit áltassak? Néhány napja kínzó álmok gyötörnek vele kapcsolatban. Ahogyan a hosszú ujjaival időnként megigazítja kócos fürtjeit; vagy ahogy végig fut a nyelve azokon a telt ajkakon. Ez a fajta szexiség már büntetendő!
Félre tettem a gyerekes vágyakozásaimat, és a zuhany alá bújtam. Hagytam, hogy a langyos víz átitassa az egész testem és hogy nagyjából kitisztuljon az agyam. Túl érzékeny vagyok az alkoholra..

*

A halvány rózsaszín köntösöm öblítő illata még mindig érződött. Az ágy tetején ültem és az írandó fejezeten agyaltam. Az ujjaimmal a köntösöm szélét piszkálgattam, mialatt ábrándozva visszaemlékeztem Harry dühös arckifejezésére. Ugyan már! Hogyan lehetne komolyan venni őt amikor még mérgesen is angyali külseje van. Én képtelen lennék nem mosolyogni rajta.
Jillian, befejeznéd végre? Hánynom kell az ömlengésedtől. És Harry különben is csak pár napja toppant be a tárgyaló terembe.. Van barátnője és téged pedig egy szerződés kötelez, hogy nem szabad közeli kapcsolatba kerülnöd velük. Hol tartod az eszed, Way?! ─ ismét a tudatalattim zaklatott.
Rettenetesen idegesítő tud lenni. Azt hiszem a hétvégén találkoznom kell Dylannel. Ő a legjobb barátnőm és már vagy ezer éve nem láttam. Remélem legalább ő képes lesz visszarángatni a reális életbe. A tudatalattim csak szidni tud, de segíteni nem. Olyan, mintha egy láthatatlan kis ördög lenne, aki a nem túl kedves mondataival akar észhez téríteni. Végülis örülök ennek. Furcsán érzem magam amiatt, ahogyan Harryhez viszonyulok. Te jó ég! Sosem voltam olyan, aki külsőről ítél. De most.. Annyira erősen vonz, hogy már-már tényleg fáj. Aztán kinyitja a száját, és beszélni kezd. És abban a percben kiábrándulok belőle. Egy angyali kinézettel megáldott szemétláda. Utálom ezt a helyzetet és ezt a tényt.

*

Második fejezet: Csendes reggelek kontra zajos esték
Éjjel egykor lettem kész az újabb fejezettel, amiben leírtam az LFK-s tevékenyésgeiket és az esti buli finomabb részleteit. Természetesen kihagytam Harry csajozós dolgait. Igyekeztem nem beleélni magam az írásba. Ha ezt tettem volna, akkor biztosan nyomot hagytam volna a ma esti botlásról. De én tényleg nem akarom azt, hogy a ˝Pulitzer díj -> Börtön˝ elméletem beigazolódjon. Kedves és normális maradok. Már ameddig bírok..