1. fejezet

Sziasztok - megint!
Tudom, még csak ma délben raktam fel a prológust, de nem bírtam ki, hogy ne folytassam. Tehát itt az első fejezet! Őszintén remélem, hogy továbbra is tetszeni fog nektek. És máris 18 feliratkozó. Wow! Remélem azt is, hogy többen leszünk idővel! Nagyon örülnék.. Várom a véleményeiteket az első résszel kapcsolatban! Jó olvasást! xx

Bookworm - 1. fejezet

Magányosan ücsörögtem egy kopár tárgyalóteremben, a jövendőbeli munkaadóimra várva. Egy elegánsabb fehér blúzt viseltem, fekete csőfarmerrel. Nem akartam túl hivatalosnak tűnni, nehogy azt higgyék, hogy sznob vagyok. Még egyszer átlapoztam a szerződést. Már szinte kívülről fújom.. Ha akarnám se tudnám elfelejteni, hogy ők az érinthetetlenség mintaképei. Korán reggel átnéztem pár velük foglalkozó fórumot, ahol rengeteg eltérő információt találtam róluk. Mindenhol mást írnak. Ez annyit jelenti, hogy mindent személyesen kell megkérdeznem.

- Oh, te jó ég – motyogtam hangosan gondolkozva.

Stresszelek. Nagyon. A gyomrom most úgy nézhet ki belülről, mintha lenyeltem volna a Gordiuszi csomót. A tenyerem izzad, s az ujjaimmal a szerződés lapjait piszkálgatom. Hosszú perceket töltöttem várakozással, míg hangokat hallottam a folyosó felől. Nem értettem tisztán senki beszédét; csak arra tudtam koncentrálni, hogy valaki megragadta a kilincset.

- Jó napot, Miss Way – udvariasan beoldalgott egy sötét hajú, barna szemű srác. Minden bizonnyal ő lesz Zayn - pipálom ki gondolatban a listát.

Kötelességtudóan biccentettem, s felegyenesedtem a székből. Elfogadtam a kéznyújtást. A hivatalos kézrázás után beslattyogott a következő alak. Világos barna, kék szemű. Louis! Vele is kezet fogtam, miután elmormolta a Jó napot, Miss Way-t. Ugyanezt végig csináltam Liammel is. Utoljára befutott két szétszórt srác. Egy szőke és egy göndör.
Anyám borogass! Arról nem volt szó, hogy ennyire...
Rosszallóan megráztam a fejem és vártam inkább a következő kézfogást. De hiába. A magasabbik – és egyben legszédítőbb külsejű – vállat rántva nyögött egy Hello-t. A szemöldökeim ívesen felemelkedtek, s csalódottan néztem, ahogy helyet foglal az üveg asztalnál, úgy ahogy a többiek.

- Szia, Jill – a szöszi ébresztett fel a bámulásból. - Niall vagyok – aranyosan rám mosolygott, s finoman megrázta a kezem.

Piros pont! Nem tudom, hogy neki, vagy nekem. Szóval legalább az egyikőjük arcán látszik az emberség és a közvetlenség. Leültem a fiúkkal szemben, és a szerződést kezdtem lapozgatni. Alá kell íratnom velük egy ponton. Az én pontomon. Az írói jogaim megilletnek, tehát nem habozom kihasználni őket. Elmagyaráztam röviden néhány feltételem, amire párszor rábólintottak, majd aláírták a papírt. A kisebb beszámolóm után elhallgattam. Összeszedtem a gondolataim, hogy tiszta lapokkal kezdjek bele a közepébe.

- Nos, értesüléseim szerint  nem mehetek túlságosan bele a részletekbe – idegesen a végig futtattam a tekintetem az övéikben. - És szeretném tudni, hogy mi az a téma, amibe egyáltalán ne üssem bele az orrom. A magánszvéra fontos dolog, szóval nem szeretnék kellemetlenkedni.

Némán egymásra néztek, s halkan susmorogtak. Alig érthető egyezkedésük után újra felém irányult a figyelmük.

- Azt hiszem ön.. Te is tudod, hogy mik a főbb korlátok. Amiket általában kényes témának találunk, az a kapcsolataink feszegetése – Liam határozottan szögezi le.

- Természetesen! Még valami? – bólogatok.

Próbálom leplezni a csalódottságom. A francba! Pedig a kapcsolat témák a legfinomabbak. Mindenki azokra kíváncsi leginkább. Kis grimaszolással felpillantok rájuk, s várom a megerősítést.

- Én vállalom – vágta rá a göndör.

Kihívással az arcán mosolyodott el, és érdeklődve várta a kommentáromat. Niallből kiszakadt egy éles nevetés, és elkezdett vergődni a székében. Mintha a világ legjobb poénja hangzott volna el Harry szájából. Oh, ne...

- Kuss már.. Taylor nem haragszik meg érte – gonosz vigyor görbül ellenállhatatlanul telt ajkain.

Oh, Taylor! Erről az információról megfeledkeztem. Szóval a nagyképű adonisz már foglalt. Kár. Niall továbbra is vigyorog, de igyekszik visszatartani a röhögést. Apró mosoly terjeszkedik az arcomon, ahogy kezdenek felszabadulni.

- Azért szeretném Miss Swift személyes megerősítését is – szólaltam fel feszülten. - Nem lenne előnyös egy feljelentéssel kezdeni a karrieremet.

- Rendben. Ha velünk tart mostantól mindenhová, akkor biztosan lesz lehetőség a találkára – mondta kisebb fenn hanggal.

Megértően bólogattam, s legyőztem a bosszúságom. Felvettem a mosolygós álarcomat és higgadtan összepakoltam az asztalon szétszóródott iratokat. Közben pedig azon tűnődtem, hogy a göndör miért nem tegez. Hisz csaknem egy idősek vagyunk..

*

Este kilenc körül egy előkelő épület előtt állt meg a hatalmas autó, amiben utaztunk. Igen, már ma este kezdődik. A jövőre rendezendő turné állomásait fogják bejelenteni. Ugyanabban a szerelésben voltam, mint délelőtt. Én úgy is csak az egyik sarokból fogok fülelni. Kikászálódtunk a járműből, s a többiek az utca másik vége felé pillantgattak. Harry nem velünk jött. A kocsiban azt suttogták, hogy biztosan Taylorral érkezik ma este. Egy méretes Range Rover parkolt le az út szélén, én pedig jobbnak láttam, ha inkább másfelé nézek. A gigantikus épület íveiben meredtem el, s csak azt vártam, hogy végre meginduljunk a bejárathoz. Niall hatalmasat sóhajtott, amikor Taylor megdobta a társaságot egy felszínes sziasztokkal. Ezek szerint senki sem lelkesedik érte. Csodás! Nem vagyok egyedül. Bár még nem is ismerem, de szinte érzem, hogy nem ő legkedvesebb személy a Földön.

- Miss Way – szólított meg a rekedtes hang.

Szemet forgatva megfordultam, s megcsapott Taylor TöbbszörösGrammy-díjas Swift kisugárzása. Puha szőke tincsei tökéletesen egyenletesek voltak, míg az én barna loknijaim kuszán hevertek a vállaimon. Tenger kék szemeiből csakúgy sugárzott a nagyképűség. Aztán vörös szájfénnyel beterített ajkait összepréselve szűzies pillantást vetett Harryre, amitől egyenesen felfordult a gyomrom.
Oh, ugyan már! Ez a csaj tágabb, mint az Atlanti-óceán. Azt hiszi szexi, ha játssza az ártatlant?!

- Tehát, Miss Swfit? Engedi, hogy írjak a kapcsolatukról? – rögtön belevágtam a közepébe.

Tátott szájjal, tágra nyílt szemekkel mélyedt el a látványomon. Olyan volt az ábrázata, mintha megsértettem volna. Aztán Harry meleg puszit nyomott a homlokára, suttogott valamit, és rögtön belement az ügybe. Taylor BosszantóanSzépHajú Swift is kipipálva!
A fiúk előre indultak, én pedig a pár lépéssel lemaradva követtem őket. A szemeimmel felmértem a látványt. Taylor tökéletes alakja súrolta Harry jobb oldalát. Az ujjaik tökéletesen passzítva kötözi össze a kezeiket. Tayloron méregdrága magassarkú virított, ami lehetővé tette, hogy egy magasságban legyen a göndörrel. Harryn egy fehér póló volt, rajta sötét blézer, alatta pedig sötét csőnadrág, Converse cipővel. Szent Isten, azok a lábak! Sóvárogva fürkésztem a látótávomat betöltő tökéletes párost. Én egyedül kullogok Grammy-díjasok, tinibálványok és magas, kopasz testőrök árnyékában. Elnyomva érzem magam. Jobban, mint általában.

*

A srácok helyet foglaltak egy széles pult mögött, és készen álltak a sajtó kérdéseire, valamint a turné állomások bejelentésére. Kivéve Harryt. Hosszú, csattanós, cuppanós, nyálas és figyelem felkeltő csókokkal árasztotta el Taylort. A szemeimet lesütöttem, miután nagy nehezen leváltak egymás szájáról, s mindenki elfoglalta a helyét. Nem tartottam nagyra ezt a kapcsolatot, de ezek szerint mégis csak jelentenek egymásnak valamit. Az ujjaimat babrálva lógatom a lábaim egy nagy láda tetején és csak várok. Valamint gondolkodom. Már érlelődnek a jegyzeteim, amiket még ma éjszaka be akarok gépelni. Elmosolyodom, amikor eszembe jut egy találó cím. ˝Egy egoista adonisz közömbössége˝. Hmm... A nevetségesnek tűnő gondolataim ismét félbe szakadnak, ahogy megérzem a levegőben a Channel legújabb parfümjének illatát. Majd az illat párosult a látvánnyal. A rendezett szőke tincsek egyvelege megint elterelte a figyelmem. Tényleg szép.

- Szóval te író vagy? – kérdezte egyszerűen.

Feltornázta magát mellém a magasított ládaszerűségre és kioldozta magát a csillogó magassarkújából. Világos hajtincseit a füle mögé rejtette, hogy hibátlan rálátást nyerjen mindenki a csodás profiljára. Magamban káromkodtam és a szememet forgattam.

- Igen. De a racionálisan gondolkodó írók pártját erősítem – műmosollyal meredek magam elé.

Bizonytalan ajak görbítést intézett felém, majd egyenletesre manikűrözött piros körmeit kezdte piszkálni. Közelebb húzódtam, mert bús arckifejezése azt sugallta, hogy valami nyomja a kicsi lelkét.. én pedig kitűnő hallgatóság vagyok!

- Umm, baj van? – ártatlanul rákérdeztem. - Olyan sápadt lettél – puhatolózok.

- Minden oké – egy lépéssel a cél előtt úgy dönt, hogy nem kér a kedvességemből.

Na ne! Mikor lesz még egyszer egy ilyen jó lehetőség? Talán, ha jópofizom vele, akkor megnyílik és elmondja, azt ami ennyire látványosan aggasztja. Bele se gondolok, hogy mi lehet az. Az előbbi nyelvpárbaj elég őszintének nézett ki. Érzelmekkel, izgatottsággal töltve. De ezek szerint álca? A gyomromban ismételten összegubancolódott a Gordiuszi csomó és türelmetlen íróként már az oldalam is szúródik a kíváncsiságtól. Itt ül mellettem Taylor TöbbszörösGrammy-díjas Swfit és hatalmasakat sóhajtozik, miközben Harry Szívdöglesztő Styles-t pásztázza. Azt hiszem Taylor nincs tisztában azzal, hogy ez a néhány sejtelmes szó, ami elhagyta a száját jobban felkeltette a női kombinálós-észjárásomat, mint maga a tudat, hogy könyvet kell írnom.