Prológus.

Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy elindítom a harmadik történetes blogomat, Bookworm - azaz Könyvmoly címmel! Ebben mind az öt 1D tag szerepelni fog.. Viszont a főhangsúlyt ugyanúgy Harry kapja. Iratkozzatok fel és kommenteljetek, ha tetszett a prológus! Remélem ez a sztori is hasonlóan elnyeri a tetszéseteket, mint a például a Shadow. :) Jó olvasást!

Bookworm - Prológus

Az ágyamon, törökülésben görnyedve dolgoztam ki a jegyzeteim. Még utoljára átfutottam a szerződésen, és tüzetesen megvizsgáltam minden pontját. Egy szerződés, ami az alábbiakat foglalja össze:

˝• Az elkészülő könyvben kizárólag feltüntetett beleegyezéssel lehet szó személyes információkról.
• A meginterjúvolt felek bármikor leállíthatják a könyv szerkesztését.
• Az írónak kötelező betartani egyes határokat (lásd 18. old.)
• Az író engedély kérés nélkül nem adhat ki bizalmas információkat.˝

Stb, stb... A tollammal aláírtam a kipontozott résznél. Jillian Teddy Way. A világ három legkülönbözőbb nevének felsorolása az én teljes nevem. Mindig is utáltam ezeket a párosításokat, de jelenleg kisebb gondom nagyobb annál, hogy hogy hívnak. Nos, tizenkilenc éves vagyok. Íróként praktizálok bő két éve. Receptes könyvek összeállításával kezdtem, majd haladtam az ismeretterjesztő kiadványokig és most kaptam egy lehetőséget. Talán életem legnagyobb lehetőségét. Meghirdettek egy pályázatot, ami elég nagyszabású volt. A napjainkban is ismert brit bandáról készülni fog egy könyv. De nem szokásos kötet, hanem egy egészen személyes és bensőséges darab. Jelentkeztem a pályázatra. Jól tudom, hogy a jelentkezők többsége töviről-hegyire ismeri a banda tagokat, míg én maximum a tv, internet és az újságlapok segítségével áshatom magam mélyebbre az információ tengerben. Nem azért jelentkeztem, hogy sikítozva, örömtől pattogva, és nyafogva tapsolgatva kövessem őket hónapokon át. Az induló karrieremhez hatalmas löketet ad ez a lehetőség. A könyv sikerétől függően kell számítanom a bevételemre. Tehát mindenképp nagy durranást kellene alkotnom. Valószínű, hogy az írás során sok érdekes és szaftos történet birtokába fogok jutni, de a szerződés korlátoz. És ezt nagyon sajnálom. Azt hiszem képes lennék egy világbotrányt szító könyv megírására. ˝A mézes-mázos fiúbanda igazi arca˝ címmel... Hmm, minden bizonnyal pulitzer díjjal jutalmaznának, majd börtönbe csuknának. Hogy is merném megmutatni a világnak a One Direction szívtipróinak igazi tulajdonságait. Nem, inkább maradok a szolid jegyzetelésnél. Semmiképp sem akarom kirúgatni magam.
Milyen ironikus.. Még el sem kezdtem a munkámat, már is azon gondolkodom, hogy hogyan szúrhatnám el. Nos, huzamos időre el kell rejtenem a csípős megjegyzéseket raktározó Jill-t, és mindenkivel szemben a kedves és megértő személyiségemet fogom előtérbe helyezni.
A főiskolán máris halasztanom kell minimum egy fél szemesztert, ugyanis a következő hónapjaimban Nagy-Britannia első számú export-import cikkjeit fogom követni a létező összes helyszínre, ahová csak beteszik a lábukat. De mindenesetre a nyelvtanulásomat nem szeretném elhanyagolni. Egy elmaradt felsőfokú francia vizsgára kell készülnöm. A nyelvem már pusztán a ˝francia˝ szó hallatán összeakad. Én és a nyelvérzékem nem vagyunk túl jó viszonyban egymással. A gimi végén halasztást kértem, mivel képtelen voltam megbirkózni az idegennyelvvel. Azt mondják, hogy az angolok könnyen ráállnak a francia kiejtésre.. Hát, úgy tűnik én az elit brit társadalom ügyetlenebbik felébe tartozom.
Félre tettem az ölemben heverő 30 oldalas szerződést az éjjeliszekrényre. Lekapcsoltam az olvasólámpát, s a takaró alá fúrtam magam. A forró málna tea illata még mindig érződik a szobában. A tea általában megnyugtat. Remek stressz űző, és emellett még finom is. Végre egy jel, hogy mégsem állok annyira távol az igazi brit szellemiségtől.
A paplanomon óriási kiscica minták vannak. Anyától kaptam 15 éves koromban, azzal, hogy ez legyen az a dolog, amiről mindig ő jut az eszembe. Akkoriban furának tűnt, hogy ilyeneket mond, de már tudom miért tette. Egyszerűen csak szeret.
Örömteli képzelgéseimet az általános iskolás időszakomról a rémisztő valóság zavarta meg. Holnap kezdődik. Kicsit tartok tőlük. Hogy milyen a személyiségük, hogyan viszonyulnak az idegen jegyzetelőkhöz. Ők lesznek tulajdonképp az első főnökeim... Ráadásul rögtön öten!