SZÜNETELTETÉS!

Sziasztok!
Először is: nagyon sajnálom, amiért már majdnem egy hónapja nem adok életjelet magamról.. Bocsássatok meg, de az utóbbi időben nagyon nem vagyok formában. Aki olvassa a Shadow. című blogom, az tudhatja, hogy annak is véget akartam vetni. Mert reménytelennek tűnt, hogy még képes vagyok-e olyan részeket hozni, amik megfelelnének az elvárásoknak. De végül addig győzködtek az olvasók, míg rájöttem, hogy nem szabad még befejeznem. Tehát a legnagyobb "felelősség" azzal a bloggal terhel engem. Mert ott már elég komoly számok vannak. És azt hiszem nem tehetem meg, hogy ilyen spontán fejezzem be..

Másodszor: Nincs "ihlet"! Eszembe jutott egy jó ötlet, ami talán még egyedi is volt.. de utána valahogy elterelődtek a gondolataim a fanficről. Pedig voltak jó ötleteim.. Viszont még bízom benne, hogy később megtalál az ihlet, és újra nekifuthatok a blognak. Addig is kénytelen vagyok szüneteltetni!
Már pár napja érlelődik bennem a dolog, de csak most vettem rá magam a bejelentésre. Fogalmam sincs mikor térek vissza ide.. Talán - amilyen kevés az akaraterőm - már többé nem. De szerintem még nem akkora bűn, hogy szünetet tartok. Hisz a blog még kezdeti stádiumban van. Nincsenek konkrét szálak, így valószínűleg ti sem ragaszkodtok még a sztorihoz. Még én sem.. A Shadow-val más a helyzet. Azt már jó ideje írom, a hétköznapjaim részévé vált, valamint a szereplők is a szívemben vannak, s lesznek is.
Szóval kérlek ne haragudjatok, hogy ennyit várattalak titeket és hogy eddig húztam a dolgot..

Tehát a blog mától, meghatározatlan ideig szünetel!

Köszönöm a megértést!
V. xx

Tumblr!

Hai, babes!
Nem új résszel jelentkezem! Megszületett a döntés, miszerint a blogot átköltöztetem tumblr-re! Nem írnék többet a változásról, mert az új oldalon mindent leírtam, amit tudnotok kell!
► BOOKWORM TUMBLR ◄
Tehát mostantól oda kerülnek fel az új részek, ergo ajánlatos bekövetnie annak, aki rendelkezik tumblr bloggal! Szeretném, ha jövőben ugyanolyan intenzíven kommentelnétek, mint a közelmúltban. :) De erről is megtaláltok minden tudnivalót! Csak ennyit szerettem volna most közölni! Remélem nem lesz nagy baj, hogy átköltözött a blog..
Egyébként a személyes tumblimat itt találjátok ► PASTLESSFUTURE ◄
Ott is követhettek. c:
További szép napot mindenkinek! xx

4. fejezet - Te győztél

Hai, guys!
Kész a negyedik fejezet! Most igyekeztem vele. Azt hiszem. c:
Nos, az a helyzet, hogy felmerült bennem egy kérdés. Csináltam egy tumblr oldalt a blognak ( katt ) ahová még nem került bejegyzés. Mit szólnátok ahhoz, ha mondjuk a következő fejezetet már oda tenném fel? Nem lenne gond?!
Csak mert a tumbli nekem sokkal szimpatikusabb. És ott is tudnátok véleményezni; ami kevésbé lenne komplikáltabb, mint blogspotos megjegyzést írni. Nincsen biztonsági kód meg ilyesmik. Csak egyszerűen ide írhatnátok! Akinek bejön az ötlete az jelezze! Akár itt, kommentben/chatben vagy akár már a tumblr oldalon! Nekem szimpatikusabb lenne a másik hely, de ha nektek ez egyszerűbb lenne, akkor nem viszem át a blogot. :) Csak kérlek szépen titeket, hogy mindenképp jelezettek ezzel kapcsolatban!
Ui.: kérdezzetek bátran http://ask.fm/Vii1D bármivel kapcsolatban! :)
Jó olvasást a fejezethez! xx

Bookworm. - 4. fejezet

*Néhány nappal később*

A mai nap felettébb unalmas volt. Csakúgy mint a többi. Hazautazhattam Southamptonba. Végre kettesben vagyunk anyával és egy szívdöglesztő alak sem zaklat. Holnap után viszont máris sorakoznom kell szolgálatra. A srácok Írországba utaznak valami Szent Patrik napi rendezvény miatt. Remek! Igazából egyre kevesebb kedvem van hozzájuk. Bár még alig másfél hete vagyok velük, máris herótom van a jópofizástól.
De én jillian Way vagyok! Nem adatom fel ilyen könnyen! ─ suttogtam magamban.
Délután kettő körül a laptopom előtt görnyedve Tumblr posztokat csodálva ütöttem az időt. A fülhallgatómból Lana Del Rey fátyolos hangja bizsergette az érzékeim. Tényleg hátborzongató a dalainak a varázsa.

- Jill! Telefonon keres téged valaki ─ anya kirántotta a fülhallgatómat a fülemből, s kétségbe esett ábrázatával siettetett.

Megköszörültem a torkom, és a fülemhez emeltem a mobilt. A vonal másik végén ismerős hang keltette fel a figyelmem.

- Hello Ji.. Miss Way ─ egyértelművé vált Harry kiléte.

Oh, te jó szagú! Mit akar tőlem? Az utolsó szabadnapomon.

- Te tudtad, hogy mi lefeküdtünk egymással? Csak mert a sajtó szerint pár napja ezért mentünk el a buli után együtt ─ hadarta közönyösen.

Tágra nyílt szemekkel, görcsbe rándult gyomorral emésztettem meg a kijelentését. Tényleg.. Pár napja ő vitt vissza a hotelbe. De semmi sem történt!

- Vissza kell jönnöd Londonba. Még ma. Viszlát, Way ─ és ezzel véget vetett a beszélgetésnek.

Lehunytam a szemeim és gyorsan megemésztettem a szavait. Ha tényleg ezt hiszik az emberek.. Akkor Taylor..
Szarban vagy! ─ kiáltott fel nevetve a belsőhang.
A bőröndjeim irányába siettem, s eszeveszettül beledobáltam a holmijaimat. Bár hivatalosan még van egy szabadnapom és nem vagyok köteles Londonba menni, de azt hiszem tisztáznom kell a félreértéseket.

*

Este nyolckor a Westfield Hotel puccos halljában járkáltam fel- alá és vártam, hogy valaki lejöjjön. Azt az utasítást adták ki, hogy ott várakozzak. Mindnezt már másfél órája teszem. Várok. Az agyamban már rengeteg szenilis gondolat megfordult. Hibáztam. Azzal, hogy beültem aznap este a kocsijába. Nem kellett volna. Én fogok szívni azért, mert ő vitt vissza a hotelünkbe. De mit tehettem volna? Részeg voltam és beleköptem a levesébe. Ráadásul azok a fenyegető pillantásai nagyon meggyőzőek voltak.

- Miss Swift kérjük nyilatkozzon! ─ hangos ordibálás osztotta meg a figyelmem, ami a bejárat felől áramlott.

A látókörömbe került Taylor. Tökéletes szőke tincseit a vállára igazgatta, miközben testőrök gyűrűjében közelített az egyik lift felé. Vetett rám egy szánakozó pillantást, majd a mellette baktató stábtag felé fordult. Minden bizonnyal a jobb keze, vagy valami ilyesmi. A nő lófarokba kötött fekete haja rémisztő hatást keltett. Egy sátáni vigyorral az arcán közelített meg engem.

- Gyere ─ foghegyről intézte a parancsot felém. - Hagyd itt a cuccaid. Úgyis hamar végzünk.

Te jó ég! Mintha azt mondta volna, hogy ˝úgyis hamar fejbe lövünk˝. Az egész jelentnek egy különös horror film beütése volt.
Kivégezni visznek, ez már biztos ─ felszólalt a tudatalattim.
Visszafogott lélegzettel ácsorogtam a liftben az ijesztő külsejű segéddel, aki tökéletesre manikűrözött körmeit piszkálgatta. Ketten voltunk. Swift a másik liftben ment fel. Jobb is. Nem hiányzott volna egy úri-módon kifejtett kormalkodás.
Amint beléptem a krém színű szobába, Taylorral találtam szemben magam. A helyiségben ült néhány idegen férfi és nő, akik diktafonokat szorongattak a kezükben, és jegyzet tömbök hevertek az ölükben. Kezdtem félni.

- Nos, hölgyeim és uraim! Miss Way örömmel válaszol minden kérdésükre ─ mondta nevetve Taylor.

Az alsó ajkamat harapdálva álltam ott az újságírókkal szemben. Mert ezek után már rájöttem hogy ők firkászok.. Tehát egyedül kell elvinnem a balhét? A balhét ami meg sem történt?

- Ön 2013. május 7-én éjszaka valóban Mr. Stylesszal távozott a London's Light klubból? ─ dobta fel az első kérdést egy vörös hajú srác.

Nem volt több húsznál. Egy zöldfülű fog faggatni? A tekintetemet Tayloréra vezettem, de ahogy ránéztem, azonnal elfordult. Magabiztos mosoly ült az arcán, miközben megbosszult. Én kapom a büntetést azért mert megóvtam a kapcsolatát. Remek! Fel sem merem vetni a témát, mert a végén még rosszabbul jönnék ki az ügyből.

- Miss Way! Mit csinált azon az éjszakán? ─ kérdezett egy másik.

A gondolataimba merültem, a könnyeim pedig szép lassan kikeltek a szemem sarkából. Nem lehetek ennyire szerencsétlen..

- Szerintem hiába mondok bármit is, maguk azt fogják lehozni, aminek egyáltalán nincs köze a valósághoz. Felesleges beszélnem, de most az egyszer elmondom: nem történt semmi, amit meg kéne magyaráznom. Tulajdonképp köszönetet kellene nyilvánítani nekem, nem vallatásba vinni ─ Taylorra nézve fejeztem be a mondanivalóm.

Az arca szinte forrt a dühtől. Ha nem lenne híres és nem lennénk körbe zárva elit firkászokkal, akkor egész biztosan tett volna velem valamit. Egy kést a nyakamhoz szorított volna, és azt motyogta volna, hogy ˝el a kezekkel a pasimtól, mert nagyon megbánod˝. És ez még a legenyhébb változat lenne.

- Ön írja a One Direction bennfentes könyvét? A szerződése megtiltja, hogy kapcsolatba kerüljön a tagokkal ─ hadarta az egyik rámenős sajtós.

- Én csak egy könyvet írok és nem érdekel egyikőjük társasága sem! Akinek jobban a körmére kellene nézni, az Mr. Styles, nem pedig én. Köszöntem a reflektor fényt, de most mennem kell, mert kihűl a vacsorám, amit Niall Horannel fogok elfogyasztani. Remélem megbírom állni, hogy ne teperjem le őt a nyilvánosság előtt ─ ezzel kirohantam a folyosóra.

Meglepően éretlenül viselkedtem. De mit tehettem? Annyira felhúztak. Bár az arckifejezésük valahogy azt sugallta, hogy komolyan vették a szarkazmusomat. Nem érdekel!

*

Pár órával később a megszokott ˝helyemen˝ voltam. A 145-ös hotel szobában. A vacsorám fölött gondolkoztam, amelyet természetesen Niall nélkül eszek meg. Azt sem tudom, hogy most hol vannak. Igazából a hátam közepére kívánok mindent, ami velük kapcsolatos. Atya ég! Másfél hét alatt máris bele kerültem a slamasztikába.
Az ajtón óvatos kopogás élesedett; felkaptam a fejem, s hirtelenkedve felpattantam a székről. Ám mielőtt az ajtóhoz érhettem volna, már benyitottak.

- Hello ─ mormolta idegesen Harry. - Hallom mit művelt Tay ─ folytatta.

- Igen. Életem legszarabb élményét neked köszönhetem. Kösz, hogy ott voltál és elmagyaráztad nekik, hogy nem történt semmi. Tényleg aranyos és segítőkész vagy velem.. Ja, mégsem! Egyedül álltam egy újságírókkal telített szobában és szóhoz sem jutottam. Ilyenkor komolyan azt kívánom tiszta szívemből, hogy rohadj meg ─ kiabáltam.

- Taylor megtiltotta, hogy odamenjek. És egyébként mi történt veled? Hová tűnt a tudálékoskodós éned?

És ennyi. A szavak megakadtak bennem. Nem tudtam, és nem is akartam tovább folytatni ezt az eszmecserét. Mára már belefáradtam. Este tíz van és csak feküdni akarok az ágyamban. Lana Del Rey-t hallgatni és az élet szebbik felére gondolni.

- Kérlek most húzz el. Fáradt vagyok a veszekedéshez ─ az ajtót kitárva intettem a folyosó felé.

- Oh, szóval feladod? Én győztem? Nem ezt vártam tőled, Miss Way ─ az alsó ajkát lebiggyesztve vonult ki.

- Nem kell hozzám szólnod, vedd úgy hogy nem létezem. Te győztél ─ elcsukló hangon beszéltem.

Végül bezártam előtte az ajtót, és a padlóra rogytam. Az oldalamon feküdve agyaltam a mai napon, és az el nem követett hibámon.
Ennyi erővel le is feküdhettél volna vele. Akkor legalább jogosan kapnád a szidást ─ okoskodó elmém ismét zaklatni kezdett.
Nemlegesen megráztam a fejem, majd behunytam a  szemeim. Tényleg belefáradtam.


*

A tömeg közepén voltam. Ismét egyedül. Mindenki az én nevemet üvöltötte és ujjal mutogattak rám. Taylor volt velem szemben. Csúnya dolgokat vágott a fejemhez, pont úgy, ahogy a többi ember körülöttem. A földre rogyva, zokogva tűrtem, hogy a tinilányok mindenféle szeméttel dobálnak, a firkászok vakui a szemebe sütnek és hogy Taylor továbbra is szidalmaz. Kiabálni akartam, de nem ment. Mozdulni sem bírtam. A tömeg pedig szép lassan elnyelt..

Nyöszörögve pattantak ki a szemeim. Homályosan láttam. A padlón feküdtem, pont ott ahová az este feküdtem le. Álmodtam. Hál' Istennek csak egy buta álom volt. Bár inkább hasonlítanám egy lidércnyomáshoz. Ez is csak azt jelenti, hogy mennyire félek a következményektől. Hogy az emberek mit fognak mindehhez szólni. Én csak egy tizenkilenc éves lány vagyok, aki a karrierje elején van. Miért ne lehetne minden egyszerű?
Felkapartam magam a kemény padlóról, s iszonyatos hátfájással kűzdve vonszoltam magam a konyha irányába. A testem megrezzent, ahogy a konyha szekrény ismerős nyikorgását meghallottam. A kezembe vettem egy baseball ütőt, mielőtt beléptem volna a konyhába.

- Ki van ott? ─ próbáltam magabiztos hangon megszólalni, több kevesebb sikerrel.

- Nyugi, csak én! ─ Niall bukkant fel hirtelen. - Tedd le azt, mielőtt kárt teszel valakiben ─ mosolyogva a baseball ütőre pillantott.

- De.. Te hogy kerülsz ide? ─ értetlenkedve makogtam.

- Harry mondta, hogy gáz van veled. Gondoltam rád nézek reggel. Amikor beléptem, te padlón feküdtél és rémes néztél ki, szóval úgy döntöttem, hogy összedobok neked valami reggelit, aztán helyre hozlak valahogyan ─ magyarázta lelkesen.

Vállat rántva bólogattam, majd a konyha pulthoz ültem. A tányér fölé könyököltem és a tejszínhabos gofrit bámultam. A torkomban lévő gombóc nem engedte, hogy egyek. Féltem a mai naptól. Féltem a következményektől..

3. fejezet

Hi, darlings!
Elnézést szeretnék kérni a csúszásért, de az elmúlt heteim bonyolultabbak voltak, mint azt vártam.. A legutóbbi fejezet óta ismét megugrott a feliratkozók száma, aminek hihetetlenül örülök! Lassan ötvenen leszünk! Just wow!
Oh, és még azért is szeretnék elnézést kérni, hogy nem lett hosszú a rész..! Viszont szeretném, ha megint sokan komiznátok és kifejtenétek a véleményeiteket, mert ez nekem fontos lenne! :)
Btw tegnap a szüneteltetés befejeződött a Shadow. című blogomnál, szóval aki még nem olvasta volna az új fejezetet, az ne hagyja ki! c;
Nos, akkor jó olvasást és kommentelést! xx

Bookworm. - 3. fejezet

A délelőtt hamar elrepült az LFK-nál. A jótékonykodás mindenképp jó fényt vetett a srácokra. Kora délután valami tárgyaláson voltak, ahová én nem mehettem el. Jobb is. Nem akarom hallgatni, hogy milyen idétlen dolgokat találnak ki csak azért, hogy a naiv rajongókból kiszedjék a pénzt...
Este viszont úgy döntöttek, hogy elmennek hárman kikapcsolódni. Liam, Niall és Mr. DöglesztőGödröcskésMosoly. A többiek a barátnőikkel töltik az éjszakát. Jó tudni, hogy vannak még normális kapcsolatok, ahol nem csalják meg egymást.
Nos, Niallel egész jól összebarátkoztam. A mai nap folyamán és a tegnapin. Ötőjük közül ő a legszimpatikusabb és azt hiszem az érzés kölcsönös. Kár, hogy a szőke, kék szemű herceg nem az ideálom.. Szóval a szöszi meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk ma este. Tökéletes alkalom! Bódult állapotban még a legcsendesebb ember is csiripelni kezd...

A szórakozóhely szerűségben már forrónak éreztem a levegőt. Az ital borzasztó hatással van rám; nagyon jól tudom, de most ezt az áldozatot is meghozom. Körülöttem az emberek kezdtek elmosódni, és kicsit szédültem. De egy magas alakot továbbra is akadály mentesen, kristály tisztán vizsgáltam a távolból. Amire számítottam. Egy csinos szőkés barna hajú, karcsú alakkal megáldott vadidegen nő vonaglott Harry közelében. Egymás fülébe suttogtak és idétlenül vigyorogtak. Sajnálom Taylort. Néhány percig tartott a nyilvánvaló flörtölés, majd Harry kézen ragadta a húsz év körüli lányt és a kijárat felé viharzottak. Minden erőm összeszedtem, s próbáltam elvánszorogni a széles üveg ajtóig, ami a kijáratot jelentette. Egy ostoba gondolat és a túlzott alkohol mennyiség vezérelt arra, hogy megállítsam a gödröcskés adoniszt. Te jó ég, mit művelek? A szívem mélyén átérzem Taylor bizalmatlanságát, akármennyire is ellenzem a kapcsolatukat. Kóválygó gondolatokkal sasszéztam a ominózus ajtóig, s megtorpantam előtte, akadályozva a ki- és bejárkálást.

- Tünés az útból, Miss Way – Harry bosszúsan ragadta meg a felkarom, utat követelve.

- És mi van a barátnőddel? Ő kicsit sem számít? – próbáltam túl harsogni a hangos zsivajt, amit az emberek és a bömbölő zene okozott.

Közömbösen megvonta a vállát és lepillantott a jobb oldalánál ácsorgó agyon sminkelt barbie baba hasonmásra. Istenem, ilyen lassú felfogású csajt.. Egy percen át folyamatosan szugeráltam, mire vette a lapot és eloldalgott. Büszke voltam magamra, amiért sikerült megállítanom az újabb hűtlenségi kísérletet. Épp vissza akartam indulni a táskámért, amikor a csuklómat kezdték szorongatni. Harry dühös és fenyegető tekintete áthasított az én ijedt pillantásaimon.
O-ó, Jillian! – szólalt fel a tudatalattim.
A szám O alakot formázva nyílt ki, s remegve álltam Harry magas alakjának takarásában. Oké, ez most tényleg félelmetes!

- Ez fáj – motyogtam feleslegesen.

- Gyerünk, Miss Way! Most nincs kedved tudálékoskodni? – rémisztő, de egyben szexi mosolyra húzódtak ajkai.

Némán cövekeltem a szorításában és képtelen voltam élet jelet adni. Mintha lefagytam volna. Nos, talán ezt a hatást váltja ki a többi nőből is.

- Szívesen tudálékoskodnék, miután átléptük a küszöböt – motyogtam magabiztosan.

Felkaptam a táskám, a pántját átdobtam a fejem fölött, majd a kijárathoz igyekeztem. Tudtam, hogy Harry követ, de úgy tettem, mintha nem érdekelne. Gyors lépteim egészen az utcáig vezettek, s csak akkor álltam meg, amikor már biztosan meg volt a tíz méteres távolság a szórakozóhelytől.

- Hallgatlak – mély, megfélemlítő hangon szólt.

A tudatalattim és én némán meredtünk magunk elé, és egyikőnk sem tudott megszólalni. Most várom a ˝nincs hozzám semmi közöd˝ dumát Harrytől. Biztos, hogy ezt gondolja. Végülis talán egy kicsit jobban beleavatkoztam, mint kellett volna. De Taylor.. Ő mit sem sejtve dolgozik Amerikában, míg az állítólagos pasija mindent csinál, csak nem vele törődik.

- Most visszaviszlek a hotelbe, de az úton nem akarom hallani az okoskodásod. Az estémet már úgy is elszúrtad ─ hadarta bosszúsan.

Attól nem kell félni, hogy hozzászólok. Képzeletbeli cipzárt húztam a számra, és némán belesüppedtem a fekete bőr ülésbe. Még a kocsijáról is lerí, hogy fennhéjázós..

*

Dühösen, duzzogva vonultunk a hotel folyosóján keresztül. Mint két sértett óvodás. Körülbelül ehhez tudnám hasonlítania  viselkedésünket. Kérdő tekintetemmel mélyedtem el Harry zöld szemeiben. A 145-ös szoba ajtaja előtt álltunk, ergo az én lakosztályomnál. Jesszus, most mit akar?!

- Umm, te nem mész fel? ─ elcsukló hangon morogtam.

- Megvárom, míg száz százalékosan beérsz a helyedre.

Oh, szóval a ˝helyemre˝? Azt hiszem még mindig ember vagyok, nem pedig egy kutya. Milyen szívesen elkezdtem volna kötekedni.. De nem tehetem! Már így is túlságosan is sok mindenbe ütöttem bele az orrom. Most inkább visszavonulok egy időre és szó nélkül neki látok a második fejezet begépeléséhez.

- Remélem nem fogsz jól aludni, Miss Way ─ gorombán bezárta mögöttem az ajtót.

Hát, azt hiszem ő kimaradt a sorból amikor Isten a kedvességet osztotta. De semmi gond! Épp úgy unszimpatizálok vele, ahogy ő velem. Ha harc, hát legyen harc! Már tűkön ülve várom Swift kisasszony visszatérését. Nem fogom egy részlet kihagyásával sem kímélni. Tudja csak meg, hogy a dögös barátja tulajdonképp mennyire semmibe nézi.
Dögös? És még te mondod, hogy unszimpatizálsz vele?! ─ az idegölő tudatalattim nyaggatott.
Megvontam a vállam és figyelmen kívül hagytam a tudatalattim szemétségeit. Attól még, hogy valaki dögös, simán lehet bunkó. Sőt!
De kit áltassak? Néhány napja kínzó álmok gyötörnek vele kapcsolatban. Ahogyan a hosszú ujjaival időnként megigazítja kócos fürtjeit; vagy ahogy végig fut a nyelve azokon a telt ajkakon. Ez a fajta szexiség már büntetendő!
Félre tettem a gyerekes vágyakozásaimat, és a zuhany alá bújtam. Hagytam, hogy a langyos víz átitassa az egész testem és hogy nagyjából kitisztuljon az agyam. Túl érzékeny vagyok az alkoholra..

*

A halvány rózsaszín köntösöm öblítő illata még mindig érződött. Az ágy tetején ültem és az írandó fejezeten agyaltam. Az ujjaimmal a köntösöm szélét piszkálgattam, mialatt ábrándozva visszaemlékeztem Harry dühös arckifejezésére. Ugyan már! Hogyan lehetne komolyan venni őt amikor még mérgesen is angyali külseje van. Én képtelen lennék nem mosolyogni rajta.
Jillian, befejeznéd végre? Hánynom kell az ömlengésedtől. És Harry különben is csak pár napja toppant be a tárgyaló terembe.. Van barátnője és téged pedig egy szerződés kötelez, hogy nem szabad közeli kapcsolatba kerülnöd velük. Hol tartod az eszed, Way?! ─ ismét a tudatalattim zaklatott.
Rettenetesen idegesítő tud lenni. Azt hiszem a hétvégén találkoznom kell Dylannel. Ő a legjobb barátnőm és már vagy ezer éve nem láttam. Remélem legalább ő képes lesz visszarángatni a reális életbe. A tudatalattim csak szidni tud, de segíteni nem. Olyan, mintha egy láthatatlan kis ördög lenne, aki a nem túl kedves mondataival akar észhez téríteni. Végülis örülök ennek. Furcsán érzem magam amiatt, ahogyan Harryhez viszonyulok. Te jó ég! Sosem voltam olyan, aki külsőről ítél. De most.. Annyira erősen vonz, hogy már-már tényleg fáj. Aztán kinyitja a száját, és beszélni kezd. És abban a percben kiábrándulok belőle. Egy angyali kinézettel megáldott szemétláda. Utálom ezt a helyzetet és ezt a tényt.

*

Második fejezet: Csendes reggelek kontra zajos esték
Éjjel egykor lettem kész az újabb fejezettel, amiben leírtam az LFK-s tevékenyésgeiket és az esti buli finomabb részleteit. Természetesen kihagytam Harry csajozós dolgait. Igyekeztem nem beleélni magam az írásba. Ha ezt tettem volna, akkor biztosan nyomot hagytam volna a ma esti botlásról. De én tényleg nem akarom azt, hogy a ˝Pulitzer díj -> Börtön˝ elméletem beigazolódjon. Kedves és normális maradok. Már ameddig bírok..

2. fejezet

Hi, babes!
Fogalmatok sincs arról, hogy mekkora örömöt szereztetek azzal, hogy vettétek a fáradtságot a feliratkozásra! Plusz, hogy komiztatok sokan.. Tényleg sokat jelent!
Huh, ha meglesz a harminc feliratkozó akkor pezsgőt bontok! :D Nem gondoltam volna, hogy ennyire elnyeri majd a tetszéseteket..
Na jó, befogom! Jó olvasást és komizást! ;) xxx

Bookworm. - 2. fejezet

A hotel szobám tágas és luxus volt. Minibárral, szobapincérrel, és még felsorolhatatlan extrával, amit normális esetben képtelen lennék kifizetni. A srácok az egy emelettel fentebbi lakosztályokban szállnak meg. Azaz van a hotelben még az enyémnél is luxusabb környezet.
Az hatalmas francia ágy tetején, hason fekve bámultam a laptopom képernyőjét. Az ujjaim már készenlétben álltak a billentyűzet felett és csak a megfogalmazáson gondolkodtam.
Első fejezet: Érdekes benyomások
Hiper sebességgel pötyögtem a betűket, s csakúgy ömlött belőlem az élmény beszámoló. Leírtam a lényeget nagyjából az első találkozástól a ma este végéig. Kivéve a Harry-Taylor párost. Nem tudtam, hogy hogyan írjak róluk úgy, hogy ne legyen sértődés vagy egyéb bántalom. Mégis mit írhatnék? Az elképesztően dögös szívtipró mellett Taylor TöbbszörösGrammy-díjas Swift nem érzi magát felhőtlenül?!
Egész este Taylor titkolózása piszkálta a tudatalattim. Miért vágott olyan bús képet? Valami őrülten bizalmas titkot rejteget, vagy csak egy egyszerű női hisztéria?
A fülhallgatómból az Unpredictable gitárszólója süvített, amikor az ajtó résnyire kinyílt, majd feltűnt egy szőke, kék szemű írmanó. Niall. Nem zavartatva magát bentebb jött, s felém indult. Kitéptem a fülhallgatóimat és leállítottam a zenét. Lecsaptam a laptopomat és kicsit félre toltam.

- Nem vacsoráztál velünk, úgyhogy gondoltam éhes vagy – félénken hadarta.

Leült az ágy végébe és elém pakolt három szatyrot. A mutató ujjammal elhúztam az egyik zacskó fülét, hogy rálássak a tartalmára. Két ételhordozó lapult a mélyén. A gyomrom hangosan megkordult, ahogy Niall kivette a dobozokat és felfedte a tartalmukat előttem. Hmm... Gyros. Utoljára talán reggel hatkor kaptam be pár darab kekszet. A hasam kongott az ürességtől, Niall pedig aranyos volt. Nem szerettem volna elküldeni azután, hogy ide jött, és vacsorát hozott.

- Akkor eszünk? – vigyorogva megvontam a vállam.

A szöszi aggódó ábrázata hamar eltűnt, s neki láttunk a isteni illattal ellátott ételhez. Az érzékeim szinte lubickoltak az ízekben. Úgy faltam, mintha már legalább hónapok óta nem ettem volna egy falatot sem. Niall úgyszintén. Tehát mégsem közhely, hogy csillapíthatatlan az étvágya...

- Na, hogy állsz az írással? – hátra dőlve kinyalta a dobozka alját, miközben beszélt.

- Hát, elég gyatrán...

- Unalmasak vagyunk, ugye? – nevetve kérdezte.

- Dehogy! Veletek nincs semmi baj.. de Haylorral annál inkább – suttogtam.

Igazából sem Harry, sem Taylor nem szolgál nyilvánvaló információkkal. Így nehéz lesz a kapcsolatukról írni..

- Mit akarsz tudni róluk? – letette a tisztára nyalt ételes dobozt, és minden figyelmét rám irányította.

- Hogy mit csinálnak amikor együtt vannak, vagy amikor külön.. Hogyan viselik a reflektorfényt, ami a kapcsolatukra árad.. Ilyesmik – magyarázom.

- Taylor féltékeny – nyögte ki közömbösen. - Harry szereti a jó nőket.. Szokásos problémák.

Helyeslően bólogattam, s fejben már össze is állt, hogy mit fogok róluk írni. Hát persze! A féltékenység tényleg szokásos probléma. Főleg ha két nem átlagos ember kerül össze. De ezek szerint mégsem olyan stabil a románc, mintahogy azt be akarják mutatni a közönségnek. Mondjuk, ha nekem ilyen pasim lenne.. Nos, egész biztos, hogy foggal-körömmel ragaszkodnék hozzá. Taylor mázlista és peches is egyben.

- Ja, meg a múltkor Harry smárolt egy idegen csajjal – hétköznapiasan hozzá tette. - Talán ezt sejti Tay – mormogta, s elővette a második szatyorból a sajtos chipszet.

Oh, te jó ég. Szóval ez a gond... Valahogy sejtettem, hogy ilyesmi álhat a háttérben. Niall pedig készségesen megosztotta velem az információt.
Én máris kedvellek, Niall! - könyvelem el magamban.
Kicsit eltereltem a témát, hogy ne higgye azt, hogy puhatolózni akarok. Bár legszívesebben még sokáig veséztem volna a hallottakat, de ki tudja így is mi lesz ebből. Nem, ezt nem írhatom le. De talán rejtett kódszavakkal megjegyzem a ügyet. Oh, Istenem, mi lenne, ha a lelkes közönség megtudná, hogy Harry ÉszvesztőenDögös Styles milyen erkölcstelen valójában.. Elképzelem, ahogy a rajongók transzparensekkel a kezükben tüntetnek a házam előtt Harry erkölcsének fényesítése céljából. Persze legbelül nagyon jól tudnák, hogy a megcsalás nagyon nem helyes, de váltig állítanák, hogy ˝biztosan részeg volt és azért tévedt el a nyelve˝. Nos, a naiv tinilányok talán még elhiszik az ilyen meséket.

- Oké, én most megyek, ha nem haragszol. Fáradt vagyok és holnap hosszú napunk lesz – aggodalmasan motyogott.

Megértően bólogatok, s kikísérem őt a szobából. Chipsszel teli szájából elhangzott egy Jó éjt, Jill, majd eltűnt a folyosón. Bezárkóztam és lekapcsoltam a összes égő lámpát. Elégedetten vigyorogtam a korom sötétben, s dagadó büszkeséggel görnyedtem a laptop elé. Gépelni kezdtem a csúf valóságról, de csak ártalmatlan jegyzetként. Külön a könyv dokumentumtól. Első fejezet és máris szaftos pletyka témák birtokosa vagyok. Hmm... sikeres jövőt képzelek el a könyvnek.
Niall ImádnivalóanSegítőkész Horan jócskán megkönnyítette a dolgom, azzal, hogy elárult pár kulissza titkot. A következő tervem az, hogy megpróbálom megtalálni Miss Swift barátságosabbik oldalát. Előhozakodom a Jillian hatással, ami – egyesek szerint – kitartó és rámenős. Nos, most szükségem lesz az emberismerő képességemre. A Haylor ügy ígérkezik a legizgalmasabb sztorinak, pedig még csak egy szűk napot töltöttem velük. Oh, el sem tudom képzelni, hogy mi lesz még később. Mi van, ha hamarosan véget ér a bimbózó románc és az én kezemben lesz a szakítás okának a kulcsa. Egyre büszkébb vagyok magamra!

*

Kora reggel őrült kiabálásra ébredtem. A folyosóról hangzott ordításoktól kicsit megugrottam. Kimásztam az ágyból és közben sikeresen magammal rántottam a cicás paplanom. Mindenhová magammal viszem, de most inkább a terhemre van. A kockás pizsama nadrág lezseren lógott a csípőmön, a szintén macska mintás pólóm pedig feltüremkedett,  így kicsit kilátszott a hasam. Néha megijedek magamtól, amiért ennyire macska mániás vagyok. Időnként elképzelem a jövőmet száz nyávogó kiscicával karöltve, kilencven évesen, egyedül. Kiráz a hideg, ha ilyenekre gondolok. Elvonulok az egész alakos tükör mellett, aminek a szélei arannyal vagy valami hasonlóan tömör, drága anyaggal van befedve. A hajam rendezetlen kontyban van, és pár tincsem lelóg. A szemeim táskásak és az egész arcomon látszik, hogy éjszaka fenn voltam. Fékezhetetlenül írtam a gondolataimat a Haylor párossal kapcsolatban. Talán ha nem jön be az írás, akkor pszichológusnak megyek. Végülis kitűnő a probléma megoldó képességem és remekül tudok összepontosítani az emberekre. Nem is rossz ötlet!

- Jó reggelt, Miss Way – Zayn sétált el az ajtó előtt, mikor kinyitottam azt.

Biccentettem. Nem tudtam megszólalni. Azt hiszem berekedtem. Sokszor megesik, amikor túl sok málnás teát iszom. És tegnap este úgy vedeltem a kávéval párhuzamban, mintha az életem múlna rajta. Valahogy ébren kellett maradnom.

- Felébresztettünk, Teddy? – önelégült mosolygás hallatszott Harry szavai mögül, mialatt elment előttem.

Istenem, milyen szívesen rákiáltottam volna most. Utálom, ha Teddynek hívnak. Olyankor tényleg egy nevetséges medvének érzem magam. Maximum a  barátaimnak és a családomnak engedem meg, hogy így hívjanak. Ha más szájából hallom akkor hülyét kapok. Rendben, Mr. DöglesztőGödröcskésMosoly, ezt megjegyeztem. Mindenki bőröndöket húzott maga után, amikre az LFK logó volt rápréselve, én pedig észbe kaptam. Ma megyünk... Illetve mennek egy jótékonysági rendezvényre. A Life For Kids-hez. Adakoznak, meg hasonlók..
Visszarohantam az ágyamhoz, kirántottam az utazótáskámból egy csőfarmert, és egy bő, felhő színű inget. Lerángattam magamról a pizsamám, majd magamra vettem az inget, ami könnyedén hullott a felső testemre. Ezután beleugráltam a farmeromba és felhúztam a kopott tornacipőimet. Az óra már fél kilencnél kattogott, amikor végre kiestem az ajtón és a folyosóra érkeztem. Igen, szó szerint kiestem. A küszöb mintha megemelkedett volna tegnap óta.

- Gyere, Jill – Niall kedvesen felsegített a földről, a szívem pedig valósággal megolvadt.

Olyan rendes velem. És barátságos. Ami itt kevés emberről mondható el. Megigazítottam az ingem, és átvetettem a fejem fölött az oldal táskámat. Magammal viszem a jegyzet füzetem, a telefonom és a speckó kézi fényképezőm. Kell bizonyítékmegörökítés céljából. Meg aztán előfordulhat, hogy Harry úgy látja jónak, hogy kikezd egy csinos szociális munkással. Most, hogy Taylor TöbbszörösGrammy-díjas Swift visszarepült Amerikába.

*

Gyerekzsivaj vett körül minden irányból. A kezemben szorongattam minimum tíz felfújt héliumos lufit és én voltam az osztogató. A göndör fürtös bízott meg ezzel a feladattal, hogy addig se szimatoljak utána. Pedig nem lett volna rossz alkalom. Itt végülis nem dühödhet be.
Halvány mosollyal tanulmányoztam a srácokat, ahogy összpontosítva beszélgetnek a gyerekekkel és játszanak velük. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni, azt ahogy Harry bánt a kicsikkel. Te jó ég! Annyira jól nézett ki velük. Én pedig kényszeresen elkezdtem harapdálni az alsó ajkam óvatos álmokat szövögetve róla és az eddig ismeretlen; kedves oldaláról. Egy szőke hajú kislány elpirulva megkérdezte, hogy megérintheti-e azokat a göndör fürtöket. Harry rábólintott, én pedig egy percre elvesztettem magam felett az irányítást. Oh, Istenem, ha én túrhatnék a kusza tincsei közé... Hát, kész kánaánban érezném magam. Ahogy az ujjperceimet csikiznék a rakoncátlan fürtök, és ahogy halkan lehunyt szemekkel élvezné az érintéseim.
Elég már! - kiáltok rá saját, merész fantáziámra.
Megráztam a fejem és visszatértem a jelenbe. Nem szabadna ilyesmikről ábrándoznom. De ez a külső.. Sok mindenről elvonja a figyelmem. Még arról is, hogy egy erkölcstelen, arrogáns alak. Oh, pedig milyen szép lenne, ha netalántán szingli, kedves, megértő és barátságos fiú volna.
De ilyen max a könyvekben, vagy a filmekben fordul elő. Ez a valóság, és egyébként is Jillian Way! Hogy gondolod, hogy kikezdhetnél vele, amikor a szerződésben az egyik határ az, hogy nem kerülhetsz közeli kapcsolatba velük. Tegyél le a gyerekes ábrándjaidról és koncentrálj végre a feladatodra! - korholom álmodozó elmém.

1. fejezet

Sziasztok - megint!
Tudom, még csak ma délben raktam fel a prológust, de nem bírtam ki, hogy ne folytassam. Tehát itt az első fejezet! Őszintén remélem, hogy továbbra is tetszeni fog nektek. És máris 18 feliratkozó. Wow! Remélem azt is, hogy többen leszünk idővel! Nagyon örülnék.. Várom a véleményeiteket az első résszel kapcsolatban! Jó olvasást! xx

Bookworm - 1. fejezet

Magányosan ücsörögtem egy kopár tárgyalóteremben, a jövendőbeli munkaadóimra várva. Egy elegánsabb fehér blúzt viseltem, fekete csőfarmerrel. Nem akartam túl hivatalosnak tűnni, nehogy azt higgyék, hogy sznob vagyok. Még egyszer átlapoztam a szerződést. Már szinte kívülről fújom.. Ha akarnám se tudnám elfelejteni, hogy ők az érinthetetlenség mintaképei. Korán reggel átnéztem pár velük foglalkozó fórumot, ahol rengeteg eltérő információt találtam róluk. Mindenhol mást írnak. Ez annyit jelenti, hogy mindent személyesen kell megkérdeznem.

- Oh, te jó ég – motyogtam hangosan gondolkozva.

Stresszelek. Nagyon. A gyomrom most úgy nézhet ki belülről, mintha lenyeltem volna a Gordiuszi csomót. A tenyerem izzad, s az ujjaimmal a szerződés lapjait piszkálgatom. Hosszú perceket töltöttem várakozással, míg hangokat hallottam a folyosó felől. Nem értettem tisztán senki beszédét; csak arra tudtam koncentrálni, hogy valaki megragadta a kilincset.

- Jó napot, Miss Way – udvariasan beoldalgott egy sötét hajú, barna szemű srác. Minden bizonnyal ő lesz Zayn - pipálom ki gondolatban a listát.

Kötelességtudóan biccentettem, s felegyenesedtem a székből. Elfogadtam a kéznyújtást. A hivatalos kézrázás után beslattyogott a következő alak. Világos barna, kék szemű. Louis! Vele is kezet fogtam, miután elmormolta a Jó napot, Miss Way-t. Ugyanezt végig csináltam Liammel is. Utoljára befutott két szétszórt srác. Egy szőke és egy göndör.
Anyám borogass! Arról nem volt szó, hogy ennyire...
Rosszallóan megráztam a fejem és vártam inkább a következő kézfogást. De hiába. A magasabbik – és egyben legszédítőbb külsejű – vállat rántva nyögött egy Hello-t. A szemöldökeim ívesen felemelkedtek, s csalódottan néztem, ahogy helyet foglal az üveg asztalnál, úgy ahogy a többiek.

- Szia, Jill – a szöszi ébresztett fel a bámulásból. - Niall vagyok – aranyosan rám mosolygott, s finoman megrázta a kezem.

Piros pont! Nem tudom, hogy neki, vagy nekem. Szóval legalább az egyikőjük arcán látszik az emberség és a közvetlenség. Leültem a fiúkkal szemben, és a szerződést kezdtem lapozgatni. Alá kell íratnom velük egy ponton. Az én pontomon. Az írói jogaim megilletnek, tehát nem habozom kihasználni őket. Elmagyaráztam röviden néhány feltételem, amire párszor rábólintottak, majd aláírták a papírt. A kisebb beszámolóm után elhallgattam. Összeszedtem a gondolataim, hogy tiszta lapokkal kezdjek bele a közepébe.

- Nos, értesüléseim szerint  nem mehetek túlságosan bele a részletekbe – idegesen a végig futtattam a tekintetem az övéikben. - És szeretném tudni, hogy mi az a téma, amibe egyáltalán ne üssem bele az orrom. A magánszvéra fontos dolog, szóval nem szeretnék kellemetlenkedni.

Némán egymásra néztek, s halkan susmorogtak. Alig érthető egyezkedésük után újra felém irányult a figyelmük.

- Azt hiszem ön.. Te is tudod, hogy mik a főbb korlátok. Amiket általában kényes témának találunk, az a kapcsolataink feszegetése – Liam határozottan szögezi le.

- Természetesen! Még valami? – bólogatok.

Próbálom leplezni a csalódottságom. A francba! Pedig a kapcsolat témák a legfinomabbak. Mindenki azokra kíváncsi leginkább. Kis grimaszolással felpillantok rájuk, s várom a megerősítést.

- Én vállalom – vágta rá a göndör.

Kihívással az arcán mosolyodott el, és érdeklődve várta a kommentáromat. Niallből kiszakadt egy éles nevetés, és elkezdett vergődni a székében. Mintha a világ legjobb poénja hangzott volna el Harry szájából. Oh, ne...

- Kuss már.. Taylor nem haragszik meg érte – gonosz vigyor görbül ellenállhatatlanul telt ajkain.

Oh, Taylor! Erről az információról megfeledkeztem. Szóval a nagyképű adonisz már foglalt. Kár. Niall továbbra is vigyorog, de igyekszik visszatartani a röhögést. Apró mosoly terjeszkedik az arcomon, ahogy kezdenek felszabadulni.

- Azért szeretném Miss Swift személyes megerősítését is – szólaltam fel feszülten. - Nem lenne előnyös egy feljelentéssel kezdeni a karrieremet.

- Rendben. Ha velünk tart mostantól mindenhová, akkor biztosan lesz lehetőség a találkára – mondta kisebb fenn hanggal.

Megértően bólogattam, s legyőztem a bosszúságom. Felvettem a mosolygós álarcomat és higgadtan összepakoltam az asztalon szétszóródott iratokat. Közben pedig azon tűnődtem, hogy a göndör miért nem tegez. Hisz csaknem egy idősek vagyunk..

*

Este kilenc körül egy előkelő épület előtt állt meg a hatalmas autó, amiben utaztunk. Igen, már ma este kezdődik. A jövőre rendezendő turné állomásait fogják bejelenteni. Ugyanabban a szerelésben voltam, mint délelőtt. Én úgy is csak az egyik sarokból fogok fülelni. Kikászálódtunk a járműből, s a többiek az utca másik vége felé pillantgattak. Harry nem velünk jött. A kocsiban azt suttogták, hogy biztosan Taylorral érkezik ma este. Egy méretes Range Rover parkolt le az út szélén, én pedig jobbnak láttam, ha inkább másfelé nézek. A gigantikus épület íveiben meredtem el, s csak azt vártam, hogy végre meginduljunk a bejárathoz. Niall hatalmasat sóhajtott, amikor Taylor megdobta a társaságot egy felszínes sziasztokkal. Ezek szerint senki sem lelkesedik érte. Csodás! Nem vagyok egyedül. Bár még nem is ismerem, de szinte érzem, hogy nem ő legkedvesebb személy a Földön.

- Miss Way – szólított meg a rekedtes hang.

Szemet forgatva megfordultam, s megcsapott Taylor TöbbszörösGrammy-díjas Swift kisugárzása. Puha szőke tincsei tökéletesen egyenletesek voltak, míg az én barna loknijaim kuszán hevertek a vállaimon. Tenger kék szemeiből csakúgy sugárzott a nagyképűség. Aztán vörös szájfénnyel beterített ajkait összepréselve szűzies pillantást vetett Harryre, amitől egyenesen felfordult a gyomrom.
Oh, ugyan már! Ez a csaj tágabb, mint az Atlanti-óceán. Azt hiszi szexi, ha játssza az ártatlant?!

- Tehát, Miss Swfit? Engedi, hogy írjak a kapcsolatukról? – rögtön belevágtam a közepébe.

Tátott szájjal, tágra nyílt szemekkel mélyedt el a látványomon. Olyan volt az ábrázata, mintha megsértettem volna. Aztán Harry meleg puszit nyomott a homlokára, suttogott valamit, és rögtön belement az ügybe. Taylor BosszantóanSzépHajú Swift is kipipálva!
A fiúk előre indultak, én pedig a pár lépéssel lemaradva követtem őket. A szemeimmel felmértem a látványt. Taylor tökéletes alakja súrolta Harry jobb oldalát. Az ujjaik tökéletesen passzítva kötözi össze a kezeiket. Tayloron méregdrága magassarkú virított, ami lehetővé tette, hogy egy magasságban legyen a göndörrel. Harryn egy fehér póló volt, rajta sötét blézer, alatta pedig sötét csőnadrág, Converse cipővel. Szent Isten, azok a lábak! Sóvárogva fürkésztem a látótávomat betöltő tökéletes párost. Én egyedül kullogok Grammy-díjasok, tinibálványok és magas, kopasz testőrök árnyékában. Elnyomva érzem magam. Jobban, mint általában.

*

A srácok helyet foglaltak egy széles pult mögött, és készen álltak a sajtó kérdéseire, valamint a turné állomások bejelentésére. Kivéve Harryt. Hosszú, csattanós, cuppanós, nyálas és figyelem felkeltő csókokkal árasztotta el Taylort. A szemeimet lesütöttem, miután nagy nehezen leváltak egymás szájáról, s mindenki elfoglalta a helyét. Nem tartottam nagyra ezt a kapcsolatot, de ezek szerint mégis csak jelentenek egymásnak valamit. Az ujjaimat babrálva lógatom a lábaim egy nagy láda tetején és csak várok. Valamint gondolkodom. Már érlelődnek a jegyzeteim, amiket még ma éjszaka be akarok gépelni. Elmosolyodom, amikor eszembe jut egy találó cím. ˝Egy egoista adonisz közömbössége˝. Hmm... A nevetségesnek tűnő gondolataim ismét félbe szakadnak, ahogy megérzem a levegőben a Channel legújabb parfümjének illatát. Majd az illat párosult a látvánnyal. A rendezett szőke tincsek egyvelege megint elterelte a figyelmem. Tényleg szép.

- Szóval te író vagy? – kérdezte egyszerűen.

Feltornázta magát mellém a magasított ládaszerűségre és kioldozta magát a csillogó magassarkújából. Világos hajtincseit a füle mögé rejtette, hogy hibátlan rálátást nyerjen mindenki a csodás profiljára. Magamban káromkodtam és a szememet forgattam.

- Igen. De a racionálisan gondolkodó írók pártját erősítem – műmosollyal meredek magam elé.

Bizonytalan ajak görbítést intézett felém, majd egyenletesre manikűrözött piros körmeit kezdte piszkálni. Közelebb húzódtam, mert bús arckifejezése azt sugallta, hogy valami nyomja a kicsi lelkét.. én pedig kitűnő hallgatóság vagyok!

- Umm, baj van? – ártatlanul rákérdeztem. - Olyan sápadt lettél – puhatolózok.

- Minden oké – egy lépéssel a cél előtt úgy dönt, hogy nem kér a kedvességemből.

Na ne! Mikor lesz még egyszer egy ilyen jó lehetőség? Talán, ha jópofizom vele, akkor megnyílik és elmondja, azt ami ennyire látványosan aggasztja. Bele se gondolok, hogy mi lehet az. Az előbbi nyelvpárbaj elég őszintének nézett ki. Érzelmekkel, izgatottsággal töltve. De ezek szerint álca? A gyomromban ismételten összegubancolódott a Gordiuszi csomó és türelmetlen íróként már az oldalam is szúródik a kíváncsiságtól. Itt ül mellettem Taylor TöbbszörösGrammy-díjas Swfit és hatalmasakat sóhajtozik, miközben Harry Szívdöglesztő Styles-t pásztázza. Azt hiszem Taylor nincs tisztában azzal, hogy ez a néhány sejtelmes szó, ami elhagyta a száját jobban felkeltette a női kombinálós-észjárásomat, mint maga a tudat, hogy könyvet kell írnom.

Prológus.

Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy elindítom a harmadik történetes blogomat, Bookworm - azaz Könyvmoly címmel! Ebben mind az öt 1D tag szerepelni fog.. Viszont a főhangsúlyt ugyanúgy Harry kapja. Iratkozzatok fel és kommenteljetek, ha tetszett a prológus! Remélem ez a sztori is hasonlóan elnyeri a tetszéseteket, mint a például a Shadow. :) Jó olvasást!

Bookworm - Prológus

Az ágyamon, törökülésben görnyedve dolgoztam ki a jegyzeteim. Még utoljára átfutottam a szerződésen, és tüzetesen megvizsgáltam minden pontját. Egy szerződés, ami az alábbiakat foglalja össze:

˝• Az elkészülő könyvben kizárólag feltüntetett beleegyezéssel lehet szó személyes információkról.
• A meginterjúvolt felek bármikor leállíthatják a könyv szerkesztését.
• Az írónak kötelező betartani egyes határokat (lásd 18. old.)
• Az író engedély kérés nélkül nem adhat ki bizalmas információkat.˝

Stb, stb... A tollammal aláírtam a kipontozott résznél. Jillian Teddy Way. A világ három legkülönbözőbb nevének felsorolása az én teljes nevem. Mindig is utáltam ezeket a párosításokat, de jelenleg kisebb gondom nagyobb annál, hogy hogy hívnak. Nos, tizenkilenc éves vagyok. Íróként praktizálok bő két éve. Receptes könyvek összeállításával kezdtem, majd haladtam az ismeretterjesztő kiadványokig és most kaptam egy lehetőséget. Talán életem legnagyobb lehetőségét. Meghirdettek egy pályázatot, ami elég nagyszabású volt. A napjainkban is ismert brit bandáról készülni fog egy könyv. De nem szokásos kötet, hanem egy egészen személyes és bensőséges darab. Jelentkeztem a pályázatra. Jól tudom, hogy a jelentkezők többsége töviről-hegyire ismeri a banda tagokat, míg én maximum a tv, internet és az újságlapok segítségével áshatom magam mélyebbre az információ tengerben. Nem azért jelentkeztem, hogy sikítozva, örömtől pattogva, és nyafogva tapsolgatva kövessem őket hónapokon át. Az induló karrieremhez hatalmas löketet ad ez a lehetőség. A könyv sikerétől függően kell számítanom a bevételemre. Tehát mindenképp nagy durranást kellene alkotnom. Valószínű, hogy az írás során sok érdekes és szaftos történet birtokába fogok jutni, de a szerződés korlátoz. És ezt nagyon sajnálom. Azt hiszem képes lennék egy világbotrányt szító könyv megírására. ˝A mézes-mázos fiúbanda igazi arca˝ címmel... Hmm, minden bizonnyal pulitzer díjjal jutalmaznának, majd börtönbe csuknának. Hogy is merném megmutatni a világnak a One Direction szívtipróinak igazi tulajdonságait. Nem, inkább maradok a szolid jegyzetelésnél. Semmiképp sem akarom kirúgatni magam.
Milyen ironikus.. Még el sem kezdtem a munkámat, már is azon gondolkodom, hogy hogyan szúrhatnám el. Nos, huzamos időre el kell rejtenem a csípős megjegyzéseket raktározó Jill-t, és mindenkivel szemben a kedves és megértő személyiségemet fogom előtérbe helyezni.
A főiskolán máris halasztanom kell minimum egy fél szemesztert, ugyanis a következő hónapjaimban Nagy-Britannia első számú export-import cikkjeit fogom követni a létező összes helyszínre, ahová csak beteszik a lábukat. De mindenesetre a nyelvtanulásomat nem szeretném elhanyagolni. Egy elmaradt felsőfokú francia vizsgára kell készülnöm. A nyelvem már pusztán a ˝francia˝ szó hallatán összeakad. Én és a nyelvérzékem nem vagyunk túl jó viszonyban egymással. A gimi végén halasztást kértem, mivel képtelen voltam megbirkózni az idegennyelvvel. Azt mondják, hogy az angolok könnyen ráállnak a francia kiejtésre.. Hát, úgy tűnik én az elit brit társadalom ügyetlenebbik felébe tartozom.
Félre tettem az ölemben heverő 30 oldalas szerződést az éjjeliszekrényre. Lekapcsoltam az olvasólámpát, s a takaró alá fúrtam magam. A forró málna tea illata még mindig érződik a szobában. A tea általában megnyugtat. Remek stressz űző, és emellett még finom is. Végre egy jel, hogy mégsem állok annyira távol az igazi brit szellemiségtől.
A paplanomon óriási kiscica minták vannak. Anyától kaptam 15 éves koromban, azzal, hogy ez legyen az a dolog, amiről mindig ő jut az eszembe. Akkoriban furának tűnt, hogy ilyeneket mond, de már tudom miért tette. Egyszerűen csak szeret.
Örömteli képzelgéseimet az általános iskolás időszakomról a rémisztő valóság zavarta meg. Holnap kezdődik. Kicsit tartok tőlük. Hogy milyen a személyiségük, hogyan viszonyulnak az idegen jegyzetelőkhöz. Ők lesznek tulajdonképp az első főnökeim... Ráadásul rögtön öten!